Wednesday 21 November 2012

32. nap - Aleppy (Kerala)


(Laci)

Korai keles, majd kicsekkolas. A szoba ara viszont egy ejszaka alatt a felere csokkent amit nem teljesen ertettunk, de nem kezdtunk el kotozkodni. A csomgjainkat leraktuk a portan mert delelott meg vissza akatunk menni a szigetre es balra fordulni, hogy megnezzunk egy zsinagogat meg egy kis kastelyt. Reggelire betertunk az Indian coffee house-ba, az itteni reggelizos-kavezos lancba. Itt tenyleg probaljak a multik altal oly kedvelt egyen dolgokat hasznalni,  ugyanis minden felszolgalo szepen fel volt oltozve, es meg tarajos sapkajuk is volt. A kinalat inkabb volt europaibb mint india. De a borsot azt nagyon szeretik, mindenbe tettek amit kertunk. Csak a teaban nem volt. A paradicsomos szendvicsben viszont vastagon. Reggeli utan probaltam meg egy pepsit inni a kedvenc italarusunknal, de tegnap mar bezart, ma meg meg ki se nyitott. 10 elott nem sok arus nyit ki. A komppal szerencsenk volt, eppen jott igy pikk pakk atjutottunk a szigetre.
Kikotes utan balra fordultunk ahogy azt terveztuk. Balra es elore! A tegnapi jobbkanyarhoz kepest eleg kulonbozo latvany fogadott minket. Itt nem a turistake volt a foszerep hanem a kulonfele zoldseg, fem, fuszer stb arusoke. Kis utcakon hatalmas kamionok probaltak kozlekedni, mikozben a hozzajuk kepest hangyameretu riksak, motorok, ket es negylabu elolenyek rohangaltak meretes kerekeik mellett. Egy ket kamiont ugy megraktak hogy elkepzelesunk se volt hogyan fogjak lepakolni az arut. Lehet hogy csak a megfelelo pillanatra varnak es leontik az egeszet? Kozel fel oranyi seta es bameszkodas utan megerkeztunk egy turistabb kornyekre. Kozeledett a zsido negyed. Itt a textileket, szobrokat es ekszereket arulo boltok mar nyitva voltak es tulajdonosaik megragadtak minden alkalmat hogy becsabitsanak. A szokasos, majd holnap, majd visszafele benezunk szoveggel probaltuk oket lerazni, de arra nem gondoltunk hogy visszafele tenyleg emlekeznek majd rank es tenyleg be kell hozzajuk terni. Ennek meg is volt az ara. Ujabb zsakmannyal gyarapodott a mar igy is pufira tomott hatizsakunk.
Nem sok zsinagogaban voltam eletemben, uhogy nem sok osszehasonlitasi alapom van, de ez biztos kisebb volt mint az atlag. Mint kiderult a zsidok mar i.e. 300 korul megerkeztek india ezen reszere, de csak 1500 korul telepedtek le. Nem kapkodtak el. Leultunk egy kicsit az imatkozo teremben, de nem sokaig tudtunk elvezni a latvanyt es a csendet, mert kb 200 gyerek rohamozta meg a meg szabad ulohelyeket. Amilyen gyorsan ok be, mi olyan gyorsan ki. Visszafele persze eleget kellett tennunk a megigert  „majd visszafele” igereteknek, igy nagyjabol az egesz delelottunk el is ment vasarolgatasal.
Ismet szerencsenk volt mert pont jott a komp igy meg idoben el tudtunk indulni kovetkezo szallashelyunkre, nevezetesen Alleppeybe, ami csatornarendszererol hires. Nem a szennyvizes felerol hanem arrol, amiben jokat lehet hajokazni szep tajakon. A buszozashoz mar hozzaszoktunk, uhogy a vonat mar nem is kerult szoba mint lehetseges eszkoz. Mar tudjuk hova kell ulni, hova fernek el a csomagok. Profik lettunk. Az ut kb masfel oras volt amin en probaltam aludni es fogodzkodni egyszerre. Azert van meg mit tanulnom. Bar a megfeszitett nyakkal valo utazas mar nagyon jol megy,  igy nem verem magam pofan az elottem levo szekkel minden fekezesnel. A repulest es a puha landolast a szekbe kell meg kicsit csiszolnunk. Amint megerkeztunk Alleppeybe, itt tartozkodasunk alatt  eloszor, elleptek a szallasajanlok. Eloszor csak kedvesen udvozolnek, meg erdeklodnek kik, mik vagyunk, aztan elougrik egy kis kartyacska amin rajta van minden aminek kell. 100 metert sikerult haladnunk hogy keressunk egy riksat mar jott is egy masik aki szinten utbaigazitott minket, aztan jott a nevjegykartya. Gyorsan bemenekultunk egy riksaba es bemondtuk az utiranyt. A varos egyebkent egy  hosszukasra sikeredett telepules, kozepen ket eleg szeles csatornaval amig hemzsegnek a turistakra ehes hajok. Nem sikerult egyelore felterkepeznunk, majd holnap sort keritunk ra.
Szallasunk kicsit messzebb volt mint sejtettuk, uhogy a varosba valo bejutast gyalog eltart egy ideig. Viszont a szallas nagyon remek. Szinten egy kis bungalot kaptunk, jo nagy szobaval es furdovel, es meg kis verandank is van ami egy kertre nez, es a kert vegeben mar ott is a viz. Az mondjuk sejtheto hogy szunyog annyi van mint a dog, mert itt lattunk eloszor minden ablakon szunyoghalot, es meg a szunyogriaszto fustolot is felajanlottak estere. De a bungalo nagyon helyes, szinte uj. Es gy tunik hogy ez egy nyaralo ovezet, mert ahogy visszasetaltunk a varosba, egymast erink a nagyobbnal nagyobb es luxasabb vendegszallasok, rezidenciak. Sot rengeteget meg csak most epitenek.
Egy ideig meg setaltunk, de kezdtunk nagyon ehesek lenni, es amit kineztunk helyet az eleg messze volt igy fogtunk egy riksak. Ebben a varosban minden 50 rupianyira van. A buszalommastol a szallasunk 50-re volt, ahol most fogtunk egy jarmuvet onnan az etterem is 50-re volt, es este is mikor haza mentunk 2x50-re volt. Vagy lehet hogy pont kozepen alltunk? Az ut igy is hosszabb lett mint gondoltunk, de most en volt a ludas, mert tengeri allatott szerettem volna enni, es errol jokat irt a konyv, meg a tenger is kozel volt. Az itteni tengerpart nem tartozik a szebbik fajtahoz. Eleg nyuzsis, tele szemettel es turistaval akiket ket szerencsetlen teve cipel ide-oda, hogy legalabb valami tortenjen. A szokasos arusok es a maradekot evo varjak sem maradhattak el. Az etterem jonak tunt, hely is volt egy helyes ablakhoz kozel. Aztan kiderult azert van meg hely mert a konyha csak 7-kor nyit es addig meg volt tobb mint masfel ora. Gondoltuk atnezunk mashova, de ezen kivul csak egy hely volt meg ahol adtak halat, egy mellette levo szalloda etterme, de az se volt tul nyero mivel kozos volt a konyhajuk. Probaltunk meg egy Indian coffe houseba beterni (mert ugye terjed a multi ezerrel) de itt is jott 200 gyerek es megrohantak a kajaldat mint valami saskahad. Masnap mar nem akartunk visszajonni csak ezert a helyert, uhogy bekaptunk egy sult banant, egy sult paprikat, meg egy ismertlen sult golyot amirol kiderult hogy tojas. Remelem, meg megerjuk hogy feltoltsuk ezt a blog bejegyzest. A fennmarado ido tobbi reszeben probaltuk csodalni a tengerpart nyujtotta gyonyoru latvanyt. Nem sikerult elajulnunk. Pedig nagyon probalkoztunk. Lassan de biztosan eltelt az ido, es mire visszaertunk az etterembe, mar tele is volt feher turistakkal akik vigan soroztek es vartak a konyhanyitast.  A valsztek hal es rak ugyileg eleg sovanykara sikerult, volt egy hal, egy rak, egy tintahal es kesz. Tobb volt a vega kaja meg a csirke. Eloszor meg aggodtam hogy Zsuzsa szaraz kenyercsucskot fog ragcsalni, de o jart jobban. Rendeltem 6 oriasrakot, ami finom volt, de ettol se ajultam el. Meg is emlitettem Zsuzsanak hogy az a rak jobban izlett amit meg Barcelonaban vettunk es sutottunk meg. (Koszi Tibi!) Ezt a helyet a  „hudejovanfinomfrisshal - viszontidesejovunktobbet” kategoriab tudnam sorolni. Vacsi utan nem volt mas hatra mint fogni egy riksat, lealkudni az arat Rs100-ra es hazateperni. Holnap talan esemenydusabb lesz mivel reggel 9-kor var rank egy hajo amivel lecsordogalunk a lagunakban.

egyenruhaban

utcareszlet Kochiban

falfestes magasfokon

terepszinu kecske

a la carton reggeli

Kochi utcareszlet

tea es udito arus

o meg magat is arulja (ferj elado)

munkaeszkozok

kicsit megraktak

evolucio

kecske kapuval

Kinyissak vagy ne?

kivancsi lennek hogyan pakoltak meg az autot

valasztasi hirdetes

Miki mindenhol 

park Kochiban

Lenin el

varoterem

van mit nezni

rabszolga teve

vacsora helyszine

tengerpart

egyre tobb turista

vigyor

egy dolgozik, 10-en nezik

Laci fototemat keres

megtalalta

a kezeeeeeem

No comments:

Post a Comment